Kedves mindennapokban meggyötört Földlakó!
Legközelebb Neked is jönnöd kell! Remek volt. Az időzítés is tökéletes, szélcsend, és napsütés. Szombat óta viszont tombol a szél és jóféle hóvihar tépi a gerinc hófodrait.
Régóta terveztük
Tesóval,hogy végigjárjuk ezt a gyönyörű kanyart. A munka, a mindennapok stressze, az egyre problémásabbá váló magyarországi bürokrácia, és az értelmetlen szabályok közül nagyon vártuk már, hogy végre kimozdulhatunk egy olyan környezetbe, ahol egy őszintén és mindig jól működő szervezettel, a
TERMÉSZETTEL kell csak együttműködni.
Január volt az első terv, de mivel akkortájt még hónak nyomát se láttuk, halasztottunk. A Téli Mátrát gondoltuk bemelegítésnek, a 36 km-es tömegnyomor, ismét megerősített, abban, hogy jó az irány, limitálni kell a rendezvényeink létszámát, illetve egy jó darabig teljesítmény túrára (legalábbis híresre) biztos nem megyek.
Kb 10 napja kezdtem figyelni az előrejelzéseket, bizakodtam, hogy jó időnk lesz. Úgy terveztük, hogy péntek délután felsétálunk az
M.R. Stefanika menedékházba, majd másnap tesszük meg a gerinctúrát. Ahogy közeledett a dátum, úgy tavaszodott, ezért néhány nappal az indulás előtt már egy esetleges vadkempingezésről beszélgettünk a nyeregben. Amiről végül lemondtunk, mivel a hidegfront egy nappal gyorsabban érkezett, mint vártuk.
A két napos kikapcsolódást végül egy naposra szűkítettük, bízva abban, hogy a tempósabb haladásért kárpótol bennünket, a verőfényes, szélmentes időjárás. Nem csalódtunk, tökéletes volt.
Reggel 5kor indultunk Magyarországról, 0°C körüli hőmérsékletben. Dedinky mellett elhaladva, már igazi tavaszi virágtenger bontotta szirmait a domboldalakon. Majd beérve a stratena-i szurdokba, lassítanunk kellett a lefagyott út miatt, -5°C - mi van??. Indikátornak, már alig vártam a Király-hely felbukkanását (amiről végül nem készítettünk képet). Fehér volt, de jól láthatóan 1200-1300 méter felett húzódott a hóhatár, nagy gond nem lesz, gondoltuk.
Idén kimaradt a síelés, és a "szubtrópusi" telünk miatt ki voltunk éhezve a hóra. Alig vártuk, hogy feltűnjenek előttünk a havas csúcsok és síterepek. A Dedinky tavasz után, Telgárt, Myto és Tale pályái is főként rozsdabarna színűek voltak, hó csak foltokban. Talán a legrövidebb szezont zárták idén.
A Trangoska parkoló szinte még üres volt, mikor negyed kilenckor megérkeztünk, néhány sítúrázó, és egy-egy bakancsos készülődött láthatóan ugyanabba az irányba tekingetve, mint mi. Reggelizés, öltözködés és már indulunk is. (mai napig nem értem, hogy tudtunk ezzel 45 percet eltölteni :) Az első lépések után úgy tűnt muszáj lesz bevetni a biztonság kedvéért elcsomagolt vasakat.
 |
| Milyen kis fakó arccal indultunk ;) |
Minden mozdulatnál felderengett a Téli Mátra bobpályává fagyott ösvénye. Láss csodát működött, a kezdő sztepptáncosból gyorsan visszaalakultunk túrázóvá, és hasítottunk (írói túlzás..) keményre fagyott vályúban.
A ragyogó napsütés (és a meredeken kanyargó útvonal) gyorsan emelte hőmérsékletet, a vékony nadrág, egy póló és egy vékony polár bőven elégnek bizonyult. (Természetesen a táskában több dolog lapul ilyenkor, de erről majd egy másik cikkben) Mögöttünk már szépen kirajzolódott a Chopokra és Deresre felkúszó hegyoldal.
 |
| Közelebb a Chopok, távolabb a Derese |
Csodásan tiszta idő volt. Hamarosan elértük, azt a pontot, ahonnan öles hasábokat cipelhet fel a jó kondiban lévő turista egy tea reményében a menedékházba. (érdemes tudni, hogy még ma is háton hordanak fel mindent, és emiatt a szemetét, illetve ételmaradékát mindenkinek magának kell levinni..bár mindenki részt venne egyszer-egyszer ilyen leckében életében)
Az nyereg alatti utolsó szakasz igen meredek. Lelassul a haladás, és a balra az ösvénybe csatlakozó csapások folyton arra csábítanak, hogy direktben váltsunk a Gyömbér felé. A nap egyre erősebben tűzött, szépen megolvasztotta a lejtőt. A vasak így is nagy segítségünkre voltak, elkerültük a másoknál látott lépek kettőt fel, csúszok egyet vissza haladási módszert.
Alig egy óra alatt felértünk a házhoz, és néhány fotó után úgy döntöttünk, nem időzünk tovább. Bár nyoma sem volt felhőnek, nem akartuk a véletlenre bízni, szerettük volna kora délutánig befejezni legalább a gerinc szakaszt.
 |
| A kép jobb oldali harmadában apró pontokként kúsznak az emberek a csúcs felé |
Meredek, direkt sítúra útvonal mentén kapaszkodtunk néhány másik turista, és egy-két kutya! társaságában. Lassan elénk tárult az egész gerinc, és azon túl észak felé a Magas Tátra vonulata. Néhány tíz méterre voltunk a csúcstól és vártam, hogy a megszokott szélvihar fogadjon a csúcs közelében. Ehelyett csak a lenyűgöző körpanoráma fogadott bennünket. Elértük a Gyömbér csúcskövét és csúcs keresztjét. Régen voltunk már saját erőből 2000m felett. Csodás, megérte a fáradtságot ;) Készítettünk néhány fotót, és indultunk is tovább.
 |
| Tesók a Dumbieren 2046m |
 |
| A Magas Tátra teljes pompájában |
 |
| Visszatekintve a nyeregbe, a Stefanik ház is feltűnik |
Innen a síelőknek egy darabig jelentős előnyük volt, a Krupova hágóig erős letörés következett. Az izzadság lassan megszáradt rajtunk, és égetni kezdett a nap. Hidegre készültünk, melegre nem, főként nem ilyen "nyárra". Szinte folyt alattunk a hó, de a hágóvasak stabilan tartottak. Néhány kisebb emelkedő és lejtő után egy széles nyeregbe értünk. A Demanovska sedlo ideális pihenőhely, amennyiben nincs nagyobb tömegű friss hó valamelyik oldalon felettünk :) Friss hó nem volt, de egy Yetivel találkoztunk (sajnos elkeveredett a kép..
A szembe jövő forgalom egyre fokozódott, ebből is éreztük, hogy közeledünk Chopokhoz. Sítúrázók, snowboardosok, és hozzánk hasonló bakancsosok is jöttek velünk ellenkező irányban. Jelentősen könnyebb ugyanis ez a kör, ha felvonóval közelítik meg a Chopok tetejét és onnan traverzálnak a Gyömbér irányba majd, a mi útvonalunkon lefelé. A síelők közül egyre többen ugráltak ki a vékonyodó hótaréjokról az északi fal hófödte meredek lejtőire, és élvezték a freeride veszélyeit.
Délután 1re már a Kamenna menedékháznál napoztunk, a nagy tömeg miatt úgy döntöttünk, majd lentebb állunk sorba valami folyadék pótlásért. Megettük a szendvicseinket, és néhány apró csoki elfogyasztása után elindultunk lefelé az egyik lezárt már foltosodó pályán. A vasak lecsatolása után élveztük a csúszkálást, többször megfürödve a kásás, olvadó hóban. Egy rövid káposztaleves-sör szünet után nyargaltunk lefelé, hogy az addigra teljesen átázott ruháinktól és bakancsainktól mielőbb megszabaduljunk.
Háromnegyed háromkor már szárazon ültünk kocsiba, és indultunk Magyarország felé. Útközben további jelentős vízpótlásra volt szükség, a nap, és folyamatos izzadás miatt több liter folyadékot vesztettünk. Elrobogtunk jó pár hektár napelem erdő mellett (vajon ez nálunk miért nem működik???), néhány omladozó felvidéki vár, és jó néhány főúton görkorcsolyázó fiatal mellett. Este fél hétkor már a gőzölgő vacsorát szürcsölgettük.
Előzetesen a leírások alapján minimum 7-8 órásra terveztük a túrát, meglepetés volt ezután hogy a pihenőidőkkel együtt sem volt több, mint 5,5 óra. Azoknak, akik télen indulnak útnak, javasolt a szokásos téli öltözeten kívül hótalp vagy hágóvas használata. Mélyebb hóban a hótalp segít, hogy ne merüljünk túl mélyre. A mi lefagyott, majd megolvadt, de már korábban letaposott körülményeink között a hágóvas adta a megfelelő biztonságot. Aki nem szeret cipekedni, vagy kényelmes, a folyadékpótlását/étkezését teljes mértékben megoldhatja a menedékházakban.
 |
| Trangoska-Stefanik-Dumbier-Chopok-Trangoska |
Összefoglalva csodás kikapcsolódás volt. Mikor egy ilyen kalandban van részem mindig úgy érzem, ez a helyes irány. Sokkal többet jelent az, hogy időnket azzal töltsük, amit szeretünk és ami feltölt, kikapcsol, mint azzal, amit a társadalom elvár tőlünk. Mindezt ragyogó időben és szerencsére épségben sikerült megtennünk.
