Könyvmolyolás

Mai ismeretterjesztő rovatunkban egy olyan könyvről húzom le a leplet, mely borítójával és címével lázba hozott, majd már az első pár oldalon elvesztette megbecsülésem.

Hogy miért is pont ezt a könyvet hozom fel első könyvmolyolás alkalmával? Pusztán azért, mert ez a könyv nemrég került a kezembe, címe pedig: Túraélmények    Írottkőtől Hollóházáig...

Nem szeretném megsérteni semmilyen módon a szerzőt, mert az, hogy Szádváry Gyula 3x leküzdötte a Kék túra távját, becsületre és tiszteletre méltó, viszont a Könyvműhely kiadó vagy nem nézett bele mielőtt ezt a könyvet utólagos szerkesztés nélkül kiadta, vagy ez az új trend (bár sok mai újságíró is ezt a trendet követi), hogy sorokat törünk meg rossz helyen, betűket duplázunk vagy kihagyunk szavakból, feltételes elválasztásokat a sorok közepén lévő szóba illesztünk... és sajnos még sorolhatnám a hibákat. Előre leszögezném, hogy sem író sem firkász nem vagyok, de még laikusként is szemet szúr hogy nincs olyan oldala a könyvnek ahol legalább egy nyomdai hibát ne ejtettek volna, és itt ne felejtsük ki az esetleges írásbeli hibákat is, eltekintve a nyelvjárási szóhasználattól, mert az különösen tetszett. 

Úgy voltam vele a könyv sok kellemes órát fog tartogatni nekem, mert több túraleírást végigolvastam már, a helybéli domboktól a közeli hegyeken át egészen Tibet csodás 8000-es útjainak leírásáig. Az ember a könyv megvételekor, ha nem olvas bele, semmilyen információt nem kap arról, vajon mi fogja várni a borító alatt. 

A Kék túra, mint aktív túravezetőhöz, hozzám is közel áll, de sajnos a fejezetcímeken és a fejezetcímként használt falvak városok történelmi hátterén kívül szinte semmit nem kaptam a könyvtől, pedig egy mélyen megérintő anekdotákkal gazdagon teletűzdelt díszes könyvet vártam a borítója alapján. Ehelyett amit kaptam: késett a vonat, leégett a szállás amit kinéztünk, fa alatt aludtam itt is, és a történelmi háttere a várnak vagy a hegynek ami épp a falu közelében volt. Már csak hab volt a tortán, amikor egy mondat közben melynek az elején még utal az előző eseményre és mindezt feltáratlanul hagyja, belekezd a tagmondat második felével egy teljesen új témának. Némelyik cím alatt még az előző falut taglalja szerzőnk. Többször olyannyira, hogy a végén kb 2 sorban kapunk némi információt az adott fejezetben szereplő település miért volt fontos a könyv megírása szempontjából.

A címben szereplő túraélmények rész, mindössze 14 oldalba összesűríthető lett volna, pedig az ember attól, aki 3x végigmegy ezen a mesés tájon, akár 3-400 oldalnyi sztorit is el tudna viselni. 

Persze, hogy ne csak rosszat mondjak, a festmények a fejezetek végén különösen jól eltaláltak lettek, maga a végigvezetés egyértelmű és világos, néhol felfedezhető az élmények leírása is ezek speciel nagyon is tetszetősek, ezért is mondanám, hogy többet is el tudnék viselni. 

Mint a szerző a könyv elején reméli, hogy lesz második kiadás, én is remélem, mert hátha azt a kiadást kiegészíti szebbnél szebb történetekkel és, hátha valaki le is lektorálja, mert így ha nem kitartó olvasókról van szó akkor nagyon sokan fogják letenni ezt a könyvet olvasás közben, vagy rögtön az 5. oldal után.

Mindemellett a könyvből megismert munkássága tiszteletre méltó és remélem, hogy még nagyon sok kis lurkónak megmutatja szerzőnk Magyarország szépségeit, erre én is próbálok kis csapatommal törekedni, igaz, mi ki szoktuk szélesíteni a kört és nem feltétlenül a kék jelzésen mutatjuk be ezt a szép országot, hanem földön vízen, és ha lehet a magas hegyeket levegőnek nevezni, akkor levegőben is...

Rövid kis szösszenetem nem a könyv ellen irányul, inkább annak megjelenésével van bajom, mert a sorozatos hibák, néhol a tájegység behatárolását és az olvasás minőségét is hátráltatták számomra. Remélem ezek a hibák orvoslásra kerülnek és a második kiadást már egy szebben kidolgozott, olvasmányosabb, hibátlan állapotú könyv formájában láthatjuk. 

A túrázásokhoz további sikereket kívánok az olvasóinknak is és a szerzőnek is, ha véletlen erre a kis blogra tévedne tekintete.